Absztraktok

Tumoros pericardiális folyadékgyülem
Bohács Anikó
Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika

Számos rosszindulatú primer daganat (tüdő, mesothelioma, emlő, prostata) okozhat pericardialis metastasist, melynek következményeként malignus pericardiális folyadéktermelődés alakul ki. A malignus betegségben szenvedők 8%-ában lehet jelen.
Pericardialis tamponád lehet akár az első klinikai megnyilvánulása a tüdőráknak, azonban a diagnosztizált, kezelés alatt álló betegekben ha nehézlégzés, mellkasi fájdalom, tachycardia, hypotonia, akár kardiogén shock jelenik meg, az felveti a tamponád lehetőségét. Bizonyos biomarkerek (tumormarkerek, haemoglobin, LDH, VEGF) szintje a pericardialis punctatumban a cytológia vizsgálat mellett segítheti a malignus és benignus pericardialis folyadékgyülemek elkülönítését. Az endothelialis növekedési faktor(EGFR)-mutáns adenocarcinomás tüdőrákos betegekben gyakoribb a pericardialis folyadékgyülem előfordulása. Pericardialis fluidum gyakrabban recidivál tüdő adenocarcinomás és kemoterápia ellenére progrediáló carcinomás betegekben. Recidiváló pericardialis folyadékgyülem kezelésében az ismételt pericardialis punkción kívül kemoterápiás szer instillációja és pericardium fenestráció javasolt.

Az előadás az irodalmi eredmények mellett néhány klinikai eset ismertetésen keresztül szemlélteti a mindennapi orvosi gyakorlatot.

Pericardialis folyadék pulmonális hypertoniában
Faludi Réka
PTE Szívgyógyászati Klinika, Pécs

A pericardiális folyadék jelenléte pulmonális hypertoniában általában az előrehaladott jobb szívfél elégtelenség jele és rossz prognózisra utal. A pulmonális artériás hypertoniás eseteknek például akár 54%-ában is előfordul kis mennyiségű pericardiális folyadék. Jelentősebb mennyiségű folyadék az alapbetegség (SLE,  scleroderma vagy más autoimmun kórkép) manifesztációja is lehet, de más, addig ismeretlen társbetegség (malignitás, vírus infekció, hypothyreosis, veseelégtelenség) lehetősége is fel kell merüljön. A pericardiális tamponád atípusos formában jelentkezhet súlyos pulmonális hypertoniában, mivel a jobb szívfélben uralkodó igen magas nyomás miatt a bal pitvar, majd kamra kompressziója, illetve ennek következtében a bal szívfél telődési zavara alakul ki első lépésben ezekben a betegekben.  
Kis mennyiségű pericardiális folyadék esetében konzervatív therápia javasolt, ami az alapbetegség kezelését, a pulmonális hypertonia illetve a szívelégtelenség therápiájának bővítését jelenti. Ugyanakkor a kis-közepes mennyiségű pericardiális folyadék punkciója is szóba jön, ha ennek differenciáldiagnosztikai jelentősége van.  

Pericardiális folyadék belgyógyászati betegségekben és postoperativ állapotokban. A pericardialis tamponád punkciójának technikája
Kis Ernő
Tolna Megyei Balassa János Kórház, Szekszárd, Belgyógyászati ITO Részleg
 
Számos belgyógyászati betegség ritka szövődményeként észlelünk pericardiális folyadékot, amelyeket részletez a szerző előadásában, 1-1 eset demonstrálásával. Főleg a szív-, de egyéb mellkasi műtétek következményeként  is nem ritkán észlelünk különböző mennyiségű folyadék képződést a szívburokban, aminek a dinamikája adott esetben életveszélyes szövődményt jelent a beteg számára.

A pericardialis tamponád felismerése és korrekt, biztonságos ellátása minden intenzív osztályon dolgozó kollega részére kihívást jelent.
Végül a szerző bemutatja a pericardiális folyadék punkciójának technikáját, illetve a recidiváló folyadékgyülemek megoldási lehetőségeit.

Pericardium fenestratio: a sebészi út
Prof Dr Molnár F Tamás DSci, FETCS
Petz Aladár Megyei Oktató Kórház, Győr

A pericardialis tér tehermentesítésében a sebészi megoldás ultimum refugium: a kevésbé invasiv megoldások sikertelenségének biztos jele. 

A véres út választásakor paradox módon nem is a műtéttechnikai megoldás jelenti a gondot (hiszen az egyszerű), hanem a narcosis vezetés: tekintettel arra, hogy súlyosan érintett keringésű betegről van szó. A sebészi döntéseknél megszokottal ellentétben az aetiologia nem segít érdemben a rendelkezésre álló módszerek közötti választásban. A sebész gyakorlata, iskolája, az intézeti protokoll sokkal inkább meghatározó. Az időzítés igen fontos. A szakirodalom összehasonlító tanulmányokban nem, eseti (azaz módszer népszerűsítő) sorozatokban annál inkább bővelkedik. A helyzetet csak bonyolítja, hogy definitiv diagnózisra (benignus vs malignus kórkép) sokszor csak a pericardium szövettani vizsgálata vezet. A pericardialis folyadék cytologiai vizsgálata során  – akárcsak a pleurális folyadékoknál, ahol ez akár 50% is lehet – a hamis (fals) negativitás gyakori lelet.

A sebészi megoldásokat az elvezetés alapján külső és belső ablakképzésre (szádlásra) osztjuk. Az előbbeniben tartós drainage révén szájaztatjuk ki a „szívzsákot”, az utóbbiban belső ablakot nyitunk.

Külső drainage: 1.) Subxyphoidealis út (Larrey módszere) Történetileg a legrégebbi (XIX. század eleje) metódus, máig a legnépszerűbb megoldás. Egyszerű, gyors műtét, hátránya a tartós drain viselés. Előnye, hogy a mellűrt érintetlenül hagyja. Ugyancsak a javára szól, hogy pericardiodesis is végezhető rajta. A gyulladásos kórképekben való alkalamzásra kiváló, illetve akkor is, ha a mellhártyaűrön is jelentős a folyadékterhelés, valamint a légzési functiókban már nincs tartalék (pl. pneumonectomia után, illetve jelentős pleuralis folyadékgyülem esetén, kiterjedt pleuralis hegesedéskor) 2.) Parasternalis út. Elsősorban bal oldalon jön szóba, a pericardium közvetlenül a mellső mellkasfalra szájaztatható rövid drainnel. Az előnyök és hátrányok a Larrey módszerrel azonosak. Legújabb módosítása a Tóth féle műtét, a mediastinoscopia eszköztárát alkalmazza.

Belső drainage: 1.) Pericardio-pleuralis ablakképzés, melyet az 1950-es évek óta alkalmaznak. A féloldali lélegeztetés bevezetése óta egyszerű, gyors műtét, melynek során a pericardium ablakon át kiürülő folyadékot a lényegesen nagyobb felszívó kapacitású mellhártyafelszínre vezetjük. Gennyes pericarditisben nem előnyös megoldás. Kiváló a veseelégtelenség okozta hydropericardiumban. Palliatióra (malignus pericardialis folyadékgyülem) jó módszer. Előnye, hogy nagy szövettani mintát biztosít a definitiv pathologiai diagnózisra. Modern módosítása a video-asszisztált thoracalis sebészeti (VATS) módszer. Bár rendszerint két-három metszésből végezzük, ismert „single port” technika is. Akár nyitott, akár zárt (minimalisan invasiv, VATS) módszert követünk, hátránya, hogy a beteget oldalra kell fordítani, és egyoldali lélegeztetésre szorulunk. Amennyiben előzetes irradiatio történt (emlőrák, tüdőrák), a pericardium műtéttechnikai nehézségeket okoz. 2.) Pericardio-peritonealis ablakképzés: a.) A transdiaphragmaticus ablakképzés (Molnár) kivételes helyzetben választandó műtét. Minimalisan invasiv laparoscopos úton történik. Endo-esophagealis ultrahanggal való vezérlése fokozza a műtét biztonságát.  b.) subxiphoidealis pericardio-peritonealis alagútképzés (Ozuner), mely nem igényel különösebb hasűri manipulációt.

Külön tárgyalásra szorul az acut traumás eredetű pericardialis tamponade, melynek sebészi feltárás útján való evacuatiója egyszerre therapiás és diagnosticus feladat. Megszüntetni a haemodynamikai katasztrófával fenyegető túlnyomást éppoly fontos, mint tájékozódni az esetleges myocardialis szakadásról, s ha lehet, azt elvarrni. Nagyobb sikerrel az áthatoló szívsérülés kecsegtet, míg a tompa (fedett) myocardium ruptura alattomos volta miatt a megoldás valószínűsége még szívsebész kezében is halvány. Természetszerűleg a szív sérülés előtti állapota jelentősen meghatározza a kimenetelt. Ebben az esetben a választandó műtéti feltárás az anterior thoracotomia, melyet szükség esetén haránt sternotomiával lehet kiegészíteni.
Kérdés, hogy kinek a területe a pericardialis műtét, hiszen ez határterület a szívsebészet és az általános mellkassebészet között. Nem kizárólagos terrénum tehát, de az bizonyos, hogy az invasiv cardiologia dolga megállapítani, hogy meddig mehet el a nem sebészi megoldásban.
A prognosist egyértelműen nem a műtéttechnikai részletek, hanem az alapbetegség szabja meg.

A bronchiális keringés szerepe és vizsgálata tüdő- és szívbetegségekben
Horváth Gábor
Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika

A légutak vérellátását döntő mértékben a bronchiális keringési rendszer biztosítja. A hörgőfal tápanyagokkal történő ellátásán túl a bronchiális érrendszer nagy jelentőséggel bír a légúti hő- és vízvesztésben, a lokálisan felszabaduló biológiailag aktív metabolitok transzportjában, lehetővé teszi gyulladásos sejtek légúti betegségekben bekövetkező lokális akkumulációját, illetve feltehetőleg hozzájárul a légúti átmérő szabályozásához. Mindezek mellett részt vesz az inhalációs gyógyszerek légúti szövetekből történő eltávolításában és a szisztémásan alkalmazott készítmények légutakhoz történő transzportjában. A bronchiális keringés patofiziológiai szerepének megismerésében jelentős mérföldkő a felületi (mukozális) véráram mérésére alkalmas, nem invazív módszer elmúlt években történő kifejlesztése. A légúti szövetekben történő inert gáz elnyelődés mérésén alapuló metodika az elmúlt évben - nemzetközi együttműködés keretében - bevezetésre került az SE Pulmonológiai Klinikán. Jelen áttekintés célja a bronchiális keringés tüdő- és szívbetegségekben (pl. asztma, krónikus obstruktív tüdőbetegség, pulmonalis hipertónia, szívelégtelenség) bekövetkező patofiziológiás változásainak bemutatása az irodalmi és újabb hazai adatok alapján. Mindezek mellett összefoglalásra kerülnek a széles körben használt inhalációs gyógyszerek (hörgőtágítók és kortikoszteroidok) légúti érrendszeri hatásai és jelentőségük a gyulladásos légúti betegségek terápiájában.

A pulmonális keringés szerepe tüdő- és szívbetegségekben, az intrapulmonális shuntkeringés vizsgálata
Karlócai Kristóf
Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika

COPD-ben a kislégúti gyulladás a tüdőerek falának infiltrativ gyulladását hozza létre, ami alapvető a vaszkuláris ellenállás növekedésének kialakulásában.  Intersticiális tüdőbetegségben és aktiv autoimmun folyamat mellett ugyancsak az érfal megvastagodása hozza létre a tüdőartériákban a nyomásemelkedést.
A krónikus bal szívfél elégtelenség nagy jobb kamrai puzatilis terheléssel jár. A szívelégtelenség gyógyítása ezt csökkenti, de ugyanakkor a pulmonális artériás idő konstans növekszik. (ESC aug 26 Heart in PH, RV load)
A jobb kamrai disszinkronia a pulmonális keringésen keresztül áttevődik a bal kamrára és annak működését rontja (uo Haeck).
Billentyű betegségben a pulmonális hypertonia közvetlenül a billentyű diszfunkció miatti áramlási zavar eredménye.  (Ghio). Aránytalan a pulmonális nyomásemelkedés, ha ellentmondás van a billentyű betegség súlyossága és a következményes pulmonalis hypertonia között. (Ghio).
Májbeteségben a tüdőartériába jutó toxikus anyagok hatására megnyílnak a szisztémás artériás rendszer felé a mikorszkopikus shuntök, amit az agitált iv. salina késői kontrasztmegjelenésével  mutathatunk ki. Ezek a shuntök májtranszplantáció után bezáródnak.
Pulmonális vasodilatátorok (sildenafil, bosentan, ambrisentan, prosztaciklin) alkalmazása a nem artériás pulmonális hypertoniában nagy óvatosságot igényel, mert a transzpulmonális gradiens csökkentésével ronthatják a kisvérköri átáramlást.

Emphysema és intersticiális tüdőbetegség hatása a tüdő keringésére
Müller Veronika
Semmelweis Egyetem Pulmonológiai Klinika

Az egyidejűleg észlelhető pulmonalis emphysema és fibrosis (combined pulmonary fibrosis and emphysema = CPFE) ma külön entitásként szerepel az emphysemával és a tüdőfibrosissal foglalkozó irodalomban. A két jellegzetes kórállapot együttes előfordulása férfiakban gyakoribb, csak enyhén csökkent ventilációval jár, mely nehezíti a felismerést.
A CPFE jellegzetessége a jelentősen csökkent diffúziós kapacitás, nyugalmi hypoxia és a kórállapotot gyakran kísérő pulmonalis hypertonia. Az emphysema miatt kialakuló hyperinflált területek mellett a fibrotikus rész csökkent complianc-a eredményezi, hogy nem változik jelentősen az FVC és a FEV1. Az emphysema okozta vascularis térfogat csökkenése és a fibrotikus területeken megnövekedett diffúziós távolság jelentősen rontja az oxigenizációt. A CPFE mellett gyakran észlelhető pulmonalis hypertonia rontja a túlélést. CPFE leggyakrabban autoimmun kórképek pulmonalis manifesztációja (rheumatoid arthritis vagy szisztémás sclerosis).
A terápiás lehetőségek korlátozottak, az emphysema okozta obstrukció mellett a fibrosis aktív komponensének csökkentése kísérelhető meg. A pulmonalis hypertonia kezelésére nincs még iránymutatás. A dohányzás elhagyása feltétlenül javasolt, a tünetek csökkentésére oxigén terápia és fiatal betegekben esetenként tüdőtranszplantáció javasolható.

Új EKG ismeretek a pulmonális keringés és a jobb pitvar kapcsolatáról
Regős László, Simon András, Bauknecht Éva, Jeney Krisztina, Berényi István
Újpesti Egészségügyi Nonprofit Kft, Szent Imre Kórház, Balatonfüred Állami Szívkórház
 
Az EKG pulmonológiai szempontból történő elemzésekor kiemelten fontos a kisvérköri keringés. Ennek megjelenítője a jobb szívfél. A P hullám morfológiákat az internodalis traktusok alapján (sinus csomó és atriovenvtricularis csomó közötti nyalábok) vektorkardiológiai módszerekkel különböző alcsoportokba soroltuk, hogy a kisvérköri keringést elemezzük. A demonstráláshoz olyan eseteket kerestünk, amelyek önmaguk kontroljai, a P változás ugyanannál a betegnél lép fel. Módszere a kisvérköri terhelés változtatása. Gyakran látunk P hullám változást ergometria során (P pulmonale). Élettani körülmények melletti természetes modell a graviditás. 20-100%-os vérvolumen emelkedés mellett a P hullám amplitudója csökken, néha bifázisos az inferior elvezetésekben. EKG készítés alatti felültetés, az alsó végtag megemelése, Valsalva manőver újabb változások okozója lehet, ahogy a postextrasystolés pauza és az asystole utáni első P hullám aberrans pitvari vezetése is negatív inferior P hullám formájában. A három internodalis vezető nyaláb a pitvar szintjén három-három unifaszcikuláris és bifaszcikuláris vezetési zavart, összesen hat különböző P hullám morfológiát képes előidézni. Ezek bemutatásával a pitvari ingerképzési és ingerületvezetési zavarokra vonatkozó eddigi ismereteinket kívántuk bővíteni és egyben rendszerezni is.

Amikor a thoracocentesis nem elég…
Inveterált mellkasi folyadékgyülemek ellátásának nehézségei az intenzív osztályon
Madurka Ildikó, Lantos Ákos, Elek Jenő
Tüdőgyógyintézet Törökbálint

Az intenzív terápiás osztályon nem ritkán szembesülünk olyan betegek mellkasi folyadékgyülemének problémájával, akik már több osztályt megjártak és túl vannak a szokványos eljárásokon, mint pl. egyszerű thoracocentesis.
Ellátásuk során változatos terápiás beavatkozásokat szükséges bevetni: rtg., CT, UH vezérelt drainage-tól a sebészeti beavatkozásig, kiegészítve speciális posztoperativ lélegeztetési eljárással.
Előadásunkban olyan érdekes eseteket ismertetünk, amelyeken keresztül prezentáljuk a ma már igen ritkán alkalmazott sebészi eljárások (pl. fenesztráció) szükségességét is. Bemutatunk továbbá olyan szélsőséget, amikor a jobb- és baloldali tüdő extrem compliance-különbsége miatt a tüdő expanzióját csak a két tüdőfél tartós, különválasztott, speciális lélegeztetésével sikerült elérni. Hangsúlyozzuk, hogy az inveterált mellkasi folyadékgyülem problémája interdiszciplináris. Megoldása a pulmonológus, a diagnosztikai labor, a mellkassebész és az intenzíves szakemberek szoros együttműködésével lehetséges.

Hogyan altatunk akut tüdőembólia esetén „elektív” hasi műtétet?
Hadjadj Leila1, Hosszúfalusi Nóra2,  István Gábor3,  Hüttl Kálmán4, Pénzes István1
Semmelweis Egyetem, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika1,   III.sz. Belgyógyászati Klinika2,  II.sz. Sebészeti Klinika3, SE Kardiológiai Központ4

A pulmonalis embolia incidenciája 2-3-szor nagyobb malignus alapbetegségek esetén, mint az abban nem szenvedőknél. A malignus betegségek közül az emlő-, vastagbél- és tüdőcarcinomák esetén észlelnek leggyakrabban tüdőembóliát.
80 éves férfi betegünknél autóbuszra történő felszállás közben collaptiform rosszullét következett be. Traumatológiai és neurológiai kivizsgálást követően mellkas-has CT történt. Ez utóbbi a colon flexura lienalis területén 5 cm-es körkörösen stenotisaló tumort, lokális nyirokcsomó metastasis-suspect eltérést, a v. mesenterica superior v.portae-ba terjedő thrombosisát, a jobb v.popliteától a v.femoralis-ig terjedő thrombosist, bal alsó- és jobb oldali középső lebenyt ellátó arteriában embolisatiot igazolt. Az akut pulmonalis embolia kapcsán terápiás antikoagulációt kezdtünk. Colonoscopiával verifikáltuk a CT által leírt tumort. Preoperatíve a Semmelweis Egyetem CVC Radiológiai Laborban a v. cava inferiorba filter behelyezés történt. Ezt követően laparoscopos kiterjesztett hemicolectomiát végeztünk. Postoperatív második napon már csupán a jobb oldalon a femoralis superficialis középső harmadában egy 4 cm hosszúságra kiterjedő, 3-4 mm széles fali thrombus ábrázolódott, de egyebütt a korábbi thrombus teljesen regrediált. 3 hét múltva kontroll CT történt: intrahepaticus vagy mellkasi metastasis nem volt kimutatható. A vena mesenterica superior cranialis szakaszának segmentalis occlusioja változatlan maradt, a cava filter jó helyzetű volt. A korábban észlelt multiplex pulmonalis embolisatio oldódótt.

Mennyire „súlyos” a súlyosnak tartott cardialis ischaemia?
Rozgonyi Zsolt1, Kas József2, Pénzes István1
Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet,  AITO1, Mellkassebészeti Osztály2

A főhörgőket is érintő tüdőtumorok sokszor csak pulmonectomiával távolíthatók el. A pulmonectomia kivitelezhetőségének szigorú szakmai szabályai a beteg teherbíró képességének sokoldalú és alapos felmérésén alapulnak.
70 éves dohányos férfi esetét mutatjuk be. A beteg anamnézisében súlyos szívizom ischaemiával járó coronaria betegség már több mint egy évtizede ismert. A súlyos fokú coronaria sclerosis és obstructio miatt 2002-ben az SE CVC-ben PTCA-t kíséreltek meg, de a beteg a vizsgáló asztalon malignus kamrai ritmuszavarokat, asystoliát produkált és a kísérlet sikertelen maradt. Ezt követően gyógyszeres kezelést kapott.

2012-ben fogyást követően detektáltuk bal felső lebenyben elhelyezkedő, endobronchialis terjedést is mutató tüdődaganatát, amit már a részletes kivizsgálás és az előkészítés idején is inkább pulmonectomiával láttunk sebészileg megoldhatónak.
Thrombocyta gátló gyógyszerét Aspirinre cseréltük, béta blokkolóját meghagytuk, légzési fizioterápiás előkészítés mellett történt a bal oldali pulmonectomia. A beteg a műtétet jól viselte. A posztoperatív időszak könnyű volt. Az operáció utáni hatodik napon a beteg stabil állapotban az otthonába távozott. Kontroll vizsgálatai folyamatban vannak.
Az eset jól példázza, hogy a szervezet hosszú távú adaptációja (ischaemiás kondicionálása) és az ellátó orvosok körültekintése milyen mértékű szabadságot ad súlyos, krónikus betegség esetén.

Tireotoxikus krízis és/vagy súlyos szívelégtelenség
Sallai Mónika, Pénzes István, Magyar Erzsébet, Nyulasi Tibor
Szent János Kórház, Központi Intenzív Terápiás Osztály

Egy 41 éves, hipertireózis miatt gondozott nőbeteg jelentkezett kórházunkban 2012. 06. 11-én gyengeség, rossz közérzet miatt. Endokrinológiai gondozás alatt áll hét éve, de utolsó terhessége során gyógyszereit és a kontroll vizsgálatokat elhagyta.
A primer vizsgálatok során tireotoxikus állapot mellett DCM-nek megfelelő súlyos szívelégtelenséget észleltünk magas kamrafrekvenciájú ritmuszavarral. A differenciáldiagnosztikai protokoll alapján a tireotoxikus krízis mellett ismeretlen ideje fennálló organikus szívbetegséget és akut infekciót feltételeztünk a súlyos állapot hátterében. Kezelésünket egyrészt a teljes hormonális diszkonnekcióra, másrészt az akut szívelégtelenség gyógyszerelésére, harmadrészt széles spektrumú antibiotikus terápiára építettük. Az endokrin krízis konzervatív medikációját plazmaferezissel egészítettük ki. Betegünket az 5. napon stabil vitális paraméterekkel, normál hormonszintekkel, szubkompenzált keringéssel kardiológiai osztályra írányítottuk. Endokrinológiai és kardiológiai kontrolljai azóta rendszeresek és két hónap elteltével szinusz ritmusa spontán visszatért.
Előadásunkban áttekintjük a beteg kezelése kapcsán felmerült etiológiai faktorokat, a differenciáldiagnosztikai kérdéseket és ezen súlyos állapot rövid, valamint hosszútávú kezelési kérdéseit, lehetőségeit.

A pulmonális embólia klinikuma: akut és krónikus
Péter Andrea
DEOEC Kardiologiai Klinikai Klinika
      
A pulmonalis embolia gyakori vasculáris betegség, melynek valódi incidenciáját alulbecsüljük a jelentős számú, hirtelen halállal társuló esetek miatt. A klinikai kép széles spektrumban megjelenhet, a teljesen tünetmentestől az obstruktiv schock-ig. A nem specifikus jelek és tünetek azt sugallják, hogy a pulmonális embólia felismerése kihívás a tapasztalt klinikusoknak is. A diagnózis nem alapulhat csak a klinikumon. Standardizált diagnosztikus algoritmust, klinikai döntési szabályokat (CDR) vezettek be. Ezek tartalmazzák a klinikai jeleket, tüneteket, thrombotikus rizikófaktorokat, melyek alapján a betegek különbőző kategóriákba oszthatóak a pulmonális embolia rizikóját illetően. Ilyen pl. a Wells, a Geneva score, a Charlotte rule is.

A kronikus thromboembolia ritka komplikációja az akut pulmonális emboliának. (0,5-1,5 %). E gyakoriság függ az aetiologiától. Oka lehet visszatérő, recurrens embólia vagy a pulmonális artéria arteriopathiaja. A klinikumban elsősorban a jobb szívfél elégtelenség és a pulmonális hypertonia jelei vezetnek. Az esetek 40 %-ában pulmonális embolia van az anamnézisben.

A pulmonális embolia diagnozisában egyre inkább nem a patologiai eltérés mértéke válik elsődlegesen fontossá, hanem az emboliával összefüggő korai mortalitás rizikója.

A pulmonális embólia CT diagnosztikája: akut és krónikus
Balázs György
SE Kardiológiai Központ

A pulmonalis thrombo-emboliás állapotok diagnosztikájában a CT-angiográfiás vizsgálat hatékonyságát számos vizsgálat bizonyította, ennek alapján első választandó képalkotó vizsgálatnak tekintendő. Az utóbbi években bekövetkezett technológiai fejlődés tovább javítja a perifériás, szubszegmentális embolizációk kimutathatóságát, de ez a klinikai hatékonyságot már nem javítja számottevően, mert az ilyen minor embolizációk relevanciája kérdéses.  Több más vonatkozásban azonban jelentős előrelépés történt.

A legfontosabb új technológia a teljes mellkasi régióra kiterjeszthető EKG-vezérelt CT-angiográfia, ami az akut mellkasi fájdalom kivizsgálásának ú.n. hármas kizárásos ("triple rule-out") protokollját teszi lehetővé: atípusos mellkasi panaszok esetén ugyanaz a vizsgálat alkalmas akut koronária szindróma, aorta disszekció és pulmonalis embolia megítélésére.  A vizsgálati technika igen pontos anatómiai ábrázolást nyújt az a. bronchialis rendszerről is, ami haemoptysis esetén differenciál-diagnosztika szempontból, illetve emboloterápia megtervezéséhez lehet előnyös.

A kettős energiájú ("dual energy") vagy spektrális CT technika a CT-angiográfiával egyidőben perfúziós ábrázolást is lehetővé tesz, ami a már háttérbe szorult, de egyes esetekben komoly klinikai információt nyújtó szcintigráfiás vizsgálatok előnyeit kombinálja a CT-vel.
Fiatalabb betegek vizsgálata esetén megfontolást jelent a CT vizsgálattal járó viszonylag magas sugárterhelés.  Az új, ú.n. iteratív képrekonstrukciós algoritmusok alkalmazását a gyors számítógépek teszik lehetővé.  Ezek segítségével ugyanabból a mérési adatból kevésbé zajos képeket számíthatunk ki, vagy ha azonos képminőséget akarunk elérni, jelentősen, legalább 30-40 %-os mértékben csökkenthetjük a sugárdózist.

A pulmonális embólia izotóp diagnosztikája: akut és krónikus
Takács Edit
SE, Nukleáris Medicina Tanszék, Kútvölgyi Részleg
 
A multidetektoros CT elterjedése előtt a tüdőszcintigráfia volt a leggyakrabban alkalmazott képalkotó eljárás az akut pulmonális embólia diagnosztikájában. Az elmúlt években azonban számos tanulmány mutatta ki a pulmonális CT angiográfia (PCTA) nagyobb specificitását valamint negatív esetekben adott jobb prognosztikus értékét a planáris ventillációs/perfúziós (V/Q) szcintigráfiához viszonyítva, ezért a tüdőszcintigráfia alkalmazása visszaszorult, részben az intermedier leletek nagy száma miatt. Ismert ugyanakkor, hogy a negativ perfúziós tüdőszcintigráfia a pulmonális emboliát kizárja.

SPECT technika használatával a V/Q szcintigráfia specificitása növelhető és alkalmassá tehető szubszegmentális perfúziós defektusok  pontosabb kimutatására is. Ezáltal a vizsgálat szenzitivitása a PCTA-ét meghaladja (97% vs. 86 %). 
A tüdószcintigráfia diagnosztikus értékét tovább emeli, ha leletezéskor a tüdőembólia klinikai pretest valószínűségét is figyelembe vesszük. A módszer a PCTA-nál kisebb sugárterheléssel jár, speciális esetekben is alkalmazható: graviditás, veseelégtelenség, kontrasztanyag érzékenység.

Emellett jól használható betegkövetésre és a krónikus pulmonális embólia felismerésére, melynek során több tanulmány ajánlja  V/Q SPECT végzését nagyobb szenzitivitása miatt.

Összefoglalva: a ventillációs/perfúziós SPECT tüdőszcintigráfia napjainkban is megfelelő módszer a tüdőembólia diagnosztikájában.

A pulmonális embólia gyógyszeres kezelési lehetőségei: akut és krónikus
Csósza Györgyi
Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika

A pulmonális embólia súlyos kórkép. A diagnózis mielőbb felállítása és a kezelés korai megkezdése életmentő lehet.  A 2008-ban az Európai Kardiológus Társaság által kiadott új guideline magyarországi adaptálása irányelv formájában 2010-ben jelent meg a Cardiologia Hungarica-ban. Az új ajánlás a kórkép osztályozását a mortalitás és a haemodinamikai változások súlyossága szerint ajánlja, így nagy, közepes és kis kockázatú csoportba sorolja. A kezelési stratégiák megválasztása is ennek megfelelően történik.  A legjelentősebb kérdés általában a nagy kockázatú tödőembólia kezelésének helyes megválasztása. A lízis időben történő megkezdésével a haemodinamika gyors javulása várható, de a vérzéses kockázat nem elhanyagolható. Amikor csak heparin kezelés indikált, azzal is hasonló eredmény érhető el, bár a megfelelő változás kialakulásához hosszabb kezelési időre van szükség. Minden esetben a kockázat/haszon arány megítélése szükséges a terápia megkezdése előtt. A műtéti megoldások (embolectomia, percutan katéteres embolectomia) válogatott esetekben a gyógyszeres kezelés megfelelő alternatívái lehetnek, de a napi rutinban viszonylag ritkán, csak nagyobb centrumokban alkalmazott eljárások.
A CTEPH (krónikus thromboembóliás pulmonális hypertonia) ritka szövődmény, amelynél viszont a műtéti megoldás (pulmonalis endarterectomia) az elsőként választandó stratégia.  A gyógyszeres kezelés, a pulmonalis vasodilatatorok alkalmazása csak a bármilyen okból fennálló inoperabilitas esetén jön szóba, ilyen esetekben sildenafilra és bosentanra van a legnagyobb tapasztalat.

Mitrális (mű)billentyű dysfunctio súlyos COPD-ben
Lorx András 1,2, Gyüszi Hajnalka 1,2, Szigeti Szabolcs 1,2, Lukácsovits József 2, Jákics József 3, Székely László 3, Karlócai Kristóf 2, Gál János 1, Losonczy György 2
1 SE Aneszteziológiai És Intenzív terápiás Klinika
2 SE Pulmonológiai Klinika
3 GOKI Szívsebészeti Osztály
 
Mindannyian ismerjük, hogy a COPD acut exacerbációjának következtében végzett gépi lélegeztetés magas rizikóval jár, sokszor a leszoktatás sem egyszerű. A leszoktatás kudarca mögött viszont nem feltétlenül pulmonológiai ok áll. A súlyos mitrális insufficiencia önmagában is megnehezíti a lélegeztetett beteg kezelését, amennyiben ez előrehaladott COPD-vel társul, a tünetek eredetét és az optimális kezelési stratégiát is igen nehéz meghatározni. Bár az operatív teendő a billentyű kapcsán egyértelmű, lélegeztetett és infekciókkal küszködő beteg esetében ez mégsem teljesen egyszerű kérdés.

Az előadásunkban két esetet mutatunk be, ahol az ismert és súlyos COPD-s állapotot a mitrális (mű)billentyű dysfunkciója kombinálta. A billentyű funkciózavarai a betegek felvételekor mindkét esetben ismeretlenek voltak. A két eset jól példázza, hogy a kitartó kezelés, összedolgozó intenzíves, kardiológus és szívsebész csapat még az olykor teljesen reménytelennek tűnő esetekben is sikeres megoldást adhat.

Chylopericardium, chylothorax
Czibók Csilla, Marosi Márta
Országos Korányi Tbc és Pulmonológia Intézet, Kardiológia Ambulancia és I. Tüdőbelosztály
 
A chylothorax és chylopericardium ritkán előforduló kórképek. Kialakulhatnak a ductus thoracicus traumája, mellkassebészeti beavatkozások (mellkasi, szív, d. thoracicus és nyelőcső műtétek) után, fejlődési rendellenesség, malignomák által okozott  nyirok rendszer kompreszió, sugártherápia, lymphangiomatosis, lymphangioleiomyomatosis következtében, de létezik idiopathiás forma is. 1982-ben született nőbetegünk dokumentációjával mutatjuk be a ritkán előforduló, gyakran fel nem ismert, számos interdiszciplináris  konzíliumot igénylő lymphangiomatosist. A lymphangiomatosisra a tágult, szabálytalan lefutású járatokat képző nyirokérrendszer jellemző, amely az esetek nagy részében több szervrendszert érint. Tipikusan gyermek- teenager korban jelentkezik, de felnőtt korban is előfordul. Mint betegünk estében is, amikor a chylothorax, chylopericardium életet veszélyeztető állapothoz vezetett. Abdominális megjelenésű formájában chyloascites,  lép, vese és máj érintettség alakul ki. Skeletális formában (Gorham betegség ) patológiás fracturákhoz vezethet. A diagnózist a klinikum, számos képalkotó vizsgálat, szövettan biztosítja. A kezelés célja a tünetek mérséklése, szövődmények megelőzése. Cardiothoracicus formában: thoracocentesis, pericardiocentesis, pleurodesis, d.thoracicus ligatura, pleuroperitonealis shunt, irradiatio, pleurectomia, pericardium fenestratio, sclerotherápia, magas fehérje és kp. láncú triglycerid tartalmú  diéta, teljes parenterális táplálás, chemotherápia, interferon alfa 2b, thalidomid, transplantáció jöhet szóba.

Asztma exacerbatio, szívinfarktus, vagy valami más? (esetbemutatás)
Szalai Zsuzsanna, Várallyai Zoltán
Karolina Kórház Mosonmagyaróvár, Kardiopulmonológiai Részleg
 
A szerzők egy 35 éves szezonális asztmás beteg esetét mutatják be, aki szezon végi exacerbatiós tünetek miatt jelentkezett. Adekvát kezelés mellett panaszai perzisztáltak, a gondosabb vizsgálat háttérében akut kardiális történés igazolódott. A végső diagnózis egy harmadik betegség lett. Az esetet azért tartják bemutatásra alkalmasnak, mert felhívja a figyelmet arra, hogy a szakmai „túlspecializálódás” beszűkítheti a diagnosztikus orvosi ténykedést. Nyitott kérdés maradt továbbá, hogy volt-e, lehetett-e ok-okozati összefüggés a kezdeti esemény és a végső kórkép között.